Hát elvérzett. Sokan vártuk lélegzetvisszafojtva. Nem volt ugyanis "jó" törvény. Hallani azt is, azért nem volt jó törvény, mert azt adóztatta volna meg, amit a már korábban adózott, nettó jövedelmünkből vásároltunk. De igazából nem ez volt vele a gond, hiszen az adófizetésnél, a közös teherviselénél - melynek célja közös ügyünk, az állam működtetése - nagyonis mindennapos eset, hogy a már korábban adózott pénzünkre újabb adóteher esik, amit mi zokszó nélkül kifizetünk, természetesnek veszünk. Elég, ha csak bemegyünk a sarki boltba egy kifliért jövedelmünk kis darabkájából. Abból a jövedelemből, melyből előzőleg levonták már az szja-t. A kifli árának kifizetésével újbólcsak adót fizetünk, hiszen az ÁFA benne van a péksütemény árában.

Nem a dupla vagy duplának vélt adózás volt a gond az ingatlanokra is kivetett vagyonadóval. Hanem például az, hogy bár az adózó önbevallás alapján nyilatkozik a lakóingatlan értékéről, de ha az APEH más értéket állapít meg, jelesül, ha az eltérés nagyobb 10%-nál, akkor a felelősség teljes egészében az adózóé. Holott az ingatlanok értékbecslése során nem kirívóak a 20% körüli eltérések sem, még szakemberektől sem! A törvény tehát mégis elvárta volna, hogy az adózók a legprofibb szakembereket is felülmúló pontossággal állapítsák meg az ingatlan értékét, ráadásul a törvényalkotók a legtermészetesebb módon feltételezték, az APEH becslése minden bírálatot kiáll.A adóhivatal az ellenőrzést ráadásul öt évre visszamenően hajthatta volna végre.

További gond az értékhatár. 30 millió forintig minden ingatlan adómentes, az ezt meghaladó értékű lakóingatlanok esetében azonban a 30 millió alatti rész is adózik. Ez óriási ellentmondás az éppen ezen értékhatár körüli házak, lakások esetében.

A törvényt eredetileg persze nem ilyennek kívánták megalkotni, azonban az teljesen ki lett herélve, értelmetlenné, igazságtalanná vált. A közös teherviselés és feketeén szerzett jövedelmek kifehérítésére persze az ingatlanadó önmagában támogatható ötlet volna. Ahogyan Európa több országában jelenleg működik is az ingatlanadó, illetve ahogyan a magyarországi önkormányzatok is jogosultak kivetni adót a lakóingatlanok nem lakáscélúan használt (garázs, műhely, stb.) területeire. Miként alkalmas az ingatlanadó a feketejövedelmek, vagy legalább azok egy részének kifehérítésére? Egyszerű, a jövedelmet el lehet titkolni, egy ingatlant nem. Az ingatlan nem láthatatlan, az ingatlant nem lehet kivinni az országból, az ingatlan nyilvántartásba van véve. Valakinek a nevén van. Ha az ingatlanra vetnek ki adót, akkor azt valakire vetik ki, mert az ingatlannak van tulajdonosa! Persze joggal merülhet fel a kérdés, néhány ezer (inkább jónéhány tíz-, esetleg százezer) szja-t és járulékot eltagadó miatt miért kellene sokmillió lakástulajdonosnak adót fizetnie. Erre azt lehet válaszolni, az ingatlanadóról szóló törvényt "jogkövetőbarát" módon is meg lehet alkotni, vagyis úgy is, hogy a tisztességes polgároknak ne jelentsen az komoly terhet. Vagy akár semmilyet se. Lehetne bevezetni egy egységes ingatlanadót, mondjuk valami 0,5% körülit (ez egy 10 milliós ingatlan esetében ugye évi 50 ezer forint), mely adót az szja-ból teljes egészében le lehet írni. Viszont az, akinek van mondjuk három ingatlanja is, összesen százmillió forintos értékben, viszont jövedelme teljes egészében vagy részben eltitkolt, annak be kell fizetnie az ötszázezer forint ingatlanadót. Így előkerülne az a pénz vagy annak legalább egy része, amit a jövedelemszerzéskor eltitkolt az illető az állam elől. Hogy ez az elképzelés sújtaná a nyugdíjasokat és munkanélkülieket. Ebben is van valami, nem lehet átlépni ezen a problémán. Úgy kell kidolgozni egy iylen törvényt, hogy az rájuk is tekintettel legyen. Megoldás lehet a halasztott fizetés, azaz a tulajdonos kérheti, az adót terheljék az ingatlanra. Az elmaradt adók befizetésére így az ingatlan értékesítésekor kerülhet sor, esetleg az örökösök kötelezettsége lesz az.

Ez persze csak egy érv az ingatlanadó mellett. Természetes igény, hogy az állam (azaz, mi állampolgárok, együttesen!) a kiadásaihoz a forrásokat valamiből elő kívánja teremteni. Ennek egyik formája lehet az ingatlanokba fektetett vagyon megadóztatása. Magyarországon ez ma persze új elképzelés. Tőlünk nyugatabbra általános, hogy az emberek többsége bérlakásokban él, melyek tulajdonosa sokszor az állam vagy az önkormányzat. Nálunk szinte kizárólagos a saját lakás. Az emberek inkább megveszik a lakást, amig az albérleti díj vetekszik a törlesztőrészlettel. Ha megvalósulna a közösségi ingatlantulajdonlás (azaz állami és önkormányzati tulajdonú lakóingatlanok jelennének meg), akkor a bérleti díjak is oylan mértékűek elhetnének, hogy sokan elgondolkoznának rajta, inkább nem vásárolnak, hanem bérelnek maguknak lakást, házat. Ezzel a mindennapi élet is könnyebbé válna, hiszen rengeteg forrás, egy ingatlan értéke szabadulna fel számukra, melyet bútorokra, ruházkodásra, utazásra, vállalkozásra, stb. lehetne költeni.

Hogy honnét lenne az államnak (önkormányzatoknak) tőkéje ingatlanvásárlásra? Első lépésben talán éppen az ingatlanadóból. Az is egy megoldás, hogy az önbevallással bejelentett ingatlanértékeknél az igazán kirívó esetekben állam elővásárlási joggal rendelkezne. Ha valaki mondjuk 5 millióra értékelné például a miskolctapolcai háromszáznégyzetméteres, úszómdenencés házát (enézést a tapolcaiaktól, ez csak egy kiragadott példa!), akkor a hivatal elgondolkodhatna a dolgon, hogy azt mondja: ezt megveszem a bejelentett érték + 20%-on, azaz 6 millió forintért. Vagyis kockázatos lenne a trükközés.