Szomorúan hallottam, hogy az elmúlt napokban a lakóhelyemen 31 életerős fát vágtak ki azért, hogy a Középszer utcában parkolókat hozzanak létre. Tisztában vagyok azzal, hogy az autósoknak parkolóból soha nem elég, hiszen mindenki lépcsőházában parkolna, ha tehetné.

Helyi lakosként tudom, hogy a Miskolcon lévő lakótelepek közül talán az Avas Középszer utcai része van a legjobban ellátva parkolóval. Szinte az egész hosszában két oldalon lehet parkolni  a négykerekűnkkel. Bármikor akartam, mindig találtam helyet. Ennek fényében számtalan lakótársammal együtt értetlenül állok a környezet ellen tett újabb erőszak előtt.

Emlékszem az Avasra, amikor tényleg egy betonrengeteg volt. Akkor még a megboldolgult  LKM minden nap ontotta a szennyvizét a Szinva patakba, mérgező füstjét a levegőbe, és senki nem csodálkozott azon, hogy a patakban nincs semmilyen élőlény, a szennyezett levegőtől pedig meg lehet fulladni. A környvezetvédelemre akkor még nem helyeztek megfelelő hangsúlyt, a nagy építkezések sem az itt lakók életminőségének védelmében történtek, hanem a Terv keretszámainak figyelembe vételével. Miskolc „IPARVÁROS” volt csupa nagybetűvel, minden negatív hozadékával egyetemben. 

Az árnyék menedéket adott az időseknek, a játszó gyerekeknek, felüdülést adott a nyári melegben az arra járóknak, nekünk az itt lakóknak. Az esztétikai élmény mellett nem szabad elfelejteni, hogy a súlyosan szennyezet miskolci levegőben minden kivágott fa egy merénylet ellenünk, az itt lakók ellen akkor, amikor rendre a szmog riadó határán táncolunk évről- évre! Az itt lakókat senki nem kérdezte meg. Nem volt fontos valakik számára, hogy részt vegyünk ebben a minket is érintő döntésben. Nem volt fontos a mi véleményünk. Nem volt fontos a részvételi demokrácia. Újabb zölt területek estek áldozatul az átgondolatlan várostervezésnek!

Ha már annyira kellett ez a parkoló, és ha fontosak vagyunk az általunk megválasztott képviselőinknek, akkor ésszerűen tervezni kellett volna, és az alternatívákat bemutatni nekünk, az itt élőknek.Talán lehetett volna úgy tervezni, hogy a fák a helyükön maradjanak, feláldozva ezért pár parkolóhelyet. Feláldozni csak a fákat lehetett és az itt lakókat. Természetesen az értelmi szerző nem itt él. Nem itt fut, kerékpározik, nem ezek alatt a fák alatt pihen, és nem itt sétál a gyermekeivel, unokáival.