Az elmúlt napokban ért véget a Lehet Más a Politika harmadik, tisztújító kongresszusa. Hogy egy hazai sajtóorgánumot idézzek, a rendezvény „[…] inkább hasonlított egy vidám családi piknikre, mint kongresszusra. A küldöttek közt gyerekek rohangásztak, politikusoktól megszokott lózungok helyett pedig baráti, közvetlen beszélgetések jellemezték a zöld szívecskések összejövetelét.”
Tagként én is részt vettem a rendezvényen, s alátámaszthatom a cikkben leírtakat. Korom révén nem igazán tudhatom, hogy milyen volt az SZKP, A NAGY TESTVÉR, vagy az MSZMP a kistestvér kongresszusa. Nekem az első politikai élményt a Walt Disney félbeszakítása (ez a mi generációs élményünk) és talán a „Kárpátok Géniuszának” és hitvesének a kivégzése jelentette. A legmeghatározóbb demokrácia élményét az elmúlt 20 év (életem nagy része) sárdobálása és áskálódása adta… meg a kiábrándultság… leginkább az.hir3b
Az elmúlt napokban sokat gondolkoztam azon, hogy vajon kire kellene szavazni a soron következő választásokon, felelős állampolgárként hová tegyem az egy szem X-emet. Végig pörgettem magamban a lehetséges jelölteket… és, hát inkább nem írom le, hogy mire gondoltam hirtelen eskuvofelindultságomban.
Az elmúlt hétvége maradandó élmény a számomra. A hangulat, a rohangáló gyerekek, a „zöld szívecskés” indentitás pozitív érzésekkel töltött el. Úgy gondolom, hogy valami ilyesmi lehet a demokrácia (a népuralom), a politikus beszélget a választóval. Talán itt van a hangsúly, a beszélgetésen. Hiszen sajnos a mai politika már nem beszélget, hanem elbeszélget a fejünk felett. Talán ebben is mások vagyunk…
hir3cMások, mert itt a tévében látott „politikus” helyett az embert, politikust látom, azt aki bringával közlekedik (az EP listavezetőnk), azt aki leül veled egy korsó sör társágában beszélgetni, s figyel rád, figyel arra amit mondasz, nem csak a saját hülyeségeti szajkózza, mint egy papagáj. Akit ha megkérsz összead életed szerelmével. Azt a hétköznapi embert látom, aki ugyan olyan, mint én vagy te. Hiszen mindannyian politikusok vagyunk (zoón politikon), habár a legtöbben a „politikus” szótól betegek leszünk. Pedig nem kellene, hiszen lehet más...